A szerelem talán az emberi természet egyik legnagyobb rejtélye. Gyakran tesszük fel a kérdést, hogy vajon miért éppen egy bizonyos személyhez vonzódunk, és létezik-e valamiféle előre elrendelt minta a párválasztásunkban. A tudomány válasza szerint a vonzalom hátterében meghúzódó okok között a DNS-ünk is komoly szerepet játszik.
Bár ritkán döntünk tudatosan arról, kibe szeretünk bele, az agyunkban mélyen rögzült kritériumok irányítják a választásunkat, ami egyfajta genetikai és viselkedésbeli hasonlóságra törekvésben nyilvánul meg.
Az asszortatív párválasztás jelensége
A párválasztás folyamatában megfigyelhető az az érdekes jelenség, amelyet a tudomány asszortatív párválasztásnak nevez. Ez azt jelenti, hogy az emberek előszeretettel választanak maguknak olyan partnert, aki hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint ők maguk. Bár nem feltétlenül vagyunk tudatában ezeknek a döntéseknek, a fejünkben léteznek nem kimondott elvárások, amelyek az iskolázottságra, a társadalmi státuszra vagy a különböző napi rutinokra vonatkoznak.
Emiatt tapasztalhatjuk azt, hogy bizonyos családi karakterjegyek és viselkedésminták generációkon átívelve öröklődnek. A Minnesotai Egyetemen Gretchen Saunders által végzett kutatás, amely a Behavior Genetics folyóiratban jelent meg, éppen erre a mechanizmusra világított rá. A vizsgálatok segítenek megérteni, hogyan függ össze az egyéni választás a társadalmi folyamatokkal, és miért van az emberekben egyfajta késztetés arra, hogy önmagukhoz hasonló partnert keressenek.
Milyen tényezők határozzák meg a közös jövőt?
A kutatás során nyolc különböző jellemzőt vetettek össze, köztük a testmagasságot, a testtömeg-indexet, az iskolázottságot, valamint az alkohol- és dohányzási szokásokat.
Az eredmények azt mutatták, hogy a legnagyobb fokú hasonlóság a házastársak között az iskolai végzettségben mutatkozik meg, ami nem meglepő, hiszen a társadalmi tényezők régóta ismertek a párválasztási folyamatokban. Ezt követi a heti alkoholfogyasztás mértéke, míg a testtömeg-index, valamint a dohányzási szokások kapcsán gyengébb, de még mindig észrevehető összefüggések láthatók.
Érdekes módon ezek a tulajdonságok gyakran egyfajta csomagban érkeznek. Azok, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, gyakrabban választanak magasabb, vékonyabb és ritkábban dohányzó partnert. Ezzel szemben, akik hajlamosak a gyakoribb alkoholfogyasztásra vagy a dohányzásra, hajlamosak olyan párt találni, akinek az életmódja és a testtömeg-indexe is hasonló a sajátjukhoz.
Biológia vagy környezeti hatások?
Fontos különbséget tenni a különböző jellegű tulajdonságok között. A kutatás szerint azok a tényezők, amelyek már a kapcsolat kialakulása előtt is jelen voltak, mint például a testmagasság vagy a testtömeg, sokkal erősebb hasonlóságot mutatnak a párok között. Ezzel szemben azok a szokások, amelyek az idő előrehaladtával változhatnak, kevésbé határozzák meg a kezdeti párválasztást.
A genetikai előrerendeltség mellett nem szabad figyelmen kívül hagynunk a környezeti tényezők hatását sem. Gyakran azért választunk magunkhoz hasonló partnert, mert az életünk során olyan közösségekben, például egyetemi vagy munkahelyi környezetben mozgunk, ahol eleve sok hozzánk hasonló ember fordul meg.
Összegzés
Bár a gének nem döntenek helyettünk arról, kibe szeretünk bele, mindenképpen egyfajta iránytűként szolgálnak számunkra. A DNS-ünk mellett a társadalmi közegünk és az a mikrokörnyezet, amelyben élünk, teszi teljessé a képet.
Összességében elmondható, hogy a párválasztásunk egy bonyolult folyamat, amelyben a genetikai hajlamok és a környezeti hatások egyaránt kiveszik a részüket, formálva ezzel a jövőbeni kapcsolatainkat.
Gondolkoztál már azon, hogy a te választásod mennyiben tükrözi a környezeted hatását vagy a genetikai hasonlóságot? Figyeld meg a párod és magad közötti apró hasonlóságokat, hiszen lehet, hogy ezek nem is véletlenek.















